A Zala Megyei Pedagógiai Szakszolgálat szakembere utalva egy korábbi elõadásán elhangzottakra elmondta, hogy mennyire fontos a korai idõszakban a csecsemõre hangolódás, az igényeihez való alkalmazkodás és reagálás az érzelmeire. Ha reagálunk, érzi, hogy a problémáját megoszthatja a világgal (az anya a világot jelenti számára). Ez a tudat egész életében elkíséri, felnõttként is meg tudja beszélni a problémáit, ha szükséges, tud segítséget kérni.
Hozzá kell segítenünk a gyermeket -csecsemõkor utáni idõszak-, hogy megtapasztalhassa a sikerélmény érzését, a "képes vagyok rá” érzést, melynek a leválásnál –kamaszkor- is fontos jelentõsége lesz. Ezt a tudatalatti gondolatot magunk mellé állítva -a gyermeket nem elkényeztetve és helyette mindent elintézni-, mint "edzõ” segíthetjük a fejlõdését és identitásának kialakulását. Tehát amire koránál fogva már képes, azt hagyjuk rá, hadd próbálja megoldani.